Hálaadás

A tánc a test és lélek ünnepe, hálaadás a létezés öröméért.

Az 5Ritmus elsősorban egy fizikai gyakorlat. Olyan gyakorlat, aminek szellemi és spirituális háttere is van. Üzenetének esszenciája: ha mélyen ható és tartós harmóniára vágysz az életedben, akkor az ebbe az irányba haladást kezdd a tested felszabadításával a kötöttségek nélküli mozgáson keresztül. Ez talán újszerűnek hathat, hiszen általában inkább azt szoktuk észrevenni, ami elválaszt a harmóniától és igyekszünk attól megszabadulni. Én azonban azt gondolom, hogy a testmozgás előtérbe hozása két szempontból is jobb a problémák azonosításán, elemzésén és megoldásán alapuló módszereknél. Egyrészt a mozgás a lényünknek egészen különböző részeit képes mozgósítani, aktivizálni, és nem csupán a tudatosan észrevehető és szavakkal megfogalmazható részeket. Másrészt ily módon a középpontban nem a probléma lesz, hanem az életöröm. Ne az motiváljon, hogy megszabadulj valami rossztól, hanem az, hogy minél többet kapj valami jóból! Így aztán a fejlődési folyamatnak sincs ott vége, amikor elfogytak az égető problémák, nem kell új és újabb problémákra bukkanni ahhoz, hogy folytasd azt az utat, ami jó irányba visz.

Amikor azt mondom, hogy az 5Ritmus gyakorlása során a testet és a testmozgást tesszük a középpontba, akkor a testre nem úgy gondolok, mint a szellem vagy lélek ellentétére. Sajnos a kultúránkban régi és mélyen gyökerező az a szemlélet, hogy az embert test és lélek kettőséből álló, és ellentétekből felépülő rendszernek képzeljük el. Ezért szinte lehetetlen valami más gondolatot meghonosítani, pedig az 5Ritmus ezt próbálja megtenni. Számomra a test és a szellem nem ellentétek, hanem egy egymást támogató egység jobbára elválaszthatatlan részei. A létünk fizikai aspektusa, vagyis a testünk a teljes lényünk tartótégelye, a földi létünk alapja, bázisa. Az erre irányított figyelem pozitív hatása a létünk minden más területén is visszaköszön. Pont ugyanúgy, ahogy egy fa egészséges növekedésének legfontosabb alapja nem az, hogy jól legyen metszve, vagy a lehullott levelei össze legyenek gereblyézve, hanem az, hogy a földjében elegendő víz és tápanyag legyen a növekedéséhez. Ha belülről nem növekedik, akkor a metszés csak kisebbíti, ha belülről jól növekszik, akkor pedig a metszés – ha jól csinálják – segíteni tud a még jobb növekedéshez. A testünkre fordított figyelem olyan, mint a fának az öntözés és a földjének a trágyázása.

Mivel a testünket itt nem a szellem ellentétpárjának tekintjük és nem is alacsonyabbrendű alkotóelemként kezeljük, ezért nem is eszközként használjuk. Nem az a célunk, hogy minél ügyesebbé vagy erősebbé váljon és nem is a jeleit próbáljuk kiolvasni és értelmezni. Nem elemezzük a mozgásunkat, hanem átéljük. A cél “pusztán” az, hogy magunkénak tudjuk a saját testünket, mindenestül birtokunkba vegyük, megismerkedjünk vele, barátunkká tegyük, otthonossá váljunk benne.

Az 5Ritmus gyakorlása tulajdonképpen nem más, mint a test ünnepe. Hálaadás, köszönetmondás azért, hogy van, hogy működik, hogy a miénk. Nem azért mondunk neki köszönetet, amikre képes, vagy amiket el tud érni, hanem egyszerűen a létezéséért. Pont ugyanúgy, ahogy egy születésnapon sem azért köszöntünk fel valakit, mert milyen ügyes vagy sikeres, arra a diplomaosztó, meg az évvégi bérprémiumátadó ünnepség való, hanem azért köszöntjük fel, mert létezik. Nem kell senkinek semmit teljesítenie ahhoz, hogy születésnapja legyen, elegendő, ha megszületett és él. Ugyanígy az 5Ritmus gyakorlása során nekünk sem kell teljesítenünk semmit, elég ha élünk és köszönetet mondunk a testünknek azért, hogy létezik.

Hogy létezünk.

(Írta: Fejér Péter, 2014. Fénykép: Hernán Piñera, Creative Commons licensz)