Újjászületéseink

Amikor minden ajtó bezáródik, és nincs hová menjél, akkor elindulsz befelé. Minden krízis egy új lehetőség, és te magad vagy a kezdet.

Sri Sri Ravi Shankar

December, téli napforduló, a sötétség ideje. A sötétségé és a fény születéséé. A megszületésé, az újjászületésé. December nem csupán a száncsengő és a feldíszített fenyőfák hónapja, hanem ennél sokkal több, mélyebb is tud lenni. Ez az időszak arra hív, hogy megpihenjünk, hogy visszatérjünk a gyökereinkhez, a belső központunkhoz. Arra hív, hogy újra megformáljuk magunkat, újjászülessünk. És ebben a krízisek, a nehézségek nem hátráltatnak minket, hanem pont segíteni tudnak. Mindannyian átmegyünk kisebb nagyobb kríziseken, és ez mostanában még nyilvánvalóbb, mint korábban. Ha pedig pont te nem élsz meg krízist, akkor nézz szét magad körül, és látni fogod, hogy milyen sokan vannak krízisben. Ha te is foglalkozol a kríziseiddel, akkor másoknak is tudsz majd segíteni.

Számomra a krízis nagyon hasonló a gyászhoz. Azzal kezdődik, hogy elvesztünk valamit. A krízisek esetében ez azt jelenti, hogy elvesztjük a biztonságérzetet, elvesztjük a jövőbe vetett bizalmunkat, elveszítjük a talajt a lábunk alól. Krízisben és a gyászban is megélhetjük azt, hogy ez örökre szól, hogy már sosem lesz minden olyan, mint azelőtt, hogy valami végleg elveszett. És a krízisben, ugyanúgy, mint a gyászban, ez át tud fordulni az újjászületésbe: lehet, hogy nem lesz már minden olyan, mint azelőtt, viszont lehet másmilyen és az is lehet jó, vagy akár még jobb. Részévé válok az újnak, megengedem a változást, kinyílok mindarra, ami jön, ahelyett, hogy magába zárna az, ami elmúlt. A krízist ezért nem “túléljük”, hanem a benne rejlő hatalmas energiát felhasználjuk, és újrateremtjük magunkat, megújulunk, újjászületünk.

Az 5Ritmus hulláma is lemodellezi ezt a megújulási folyamatot. Az Áramlásban megéljük a biztonságot, a biztos talajt a lábunk alatt. A Staccatoban megéljük és kifejezzük a belső rendünket, a stabilitást és kiszámíthatóságot. És aztán a Káosz ritmusa az, ahol teret engedünk annak, hogy mindez folyékonnyá váljon. Engedjük, hogy az egyértelmű határok elmosódjanak, az egyértelmű mozdulatok helyét átvegye a csapongás, a stabilitás dinamikává alakuljon, a belső rendünket feloldja és átformálja az univerzum kavalkádja. A Líra ritmusa az, ahol mindez a zsibongás és forgatag elkezd új formát öltve újrarendeződni. A Líra a táncunk újjászületése. És ehhez nem “túléljük” a Káoszt, hanem inspirációt merítünk belőle. Elfogadjuk az átformáló erejét. Alávetjük magunkat a táncnak. Ha a Káoszt “túlélni” akarjuk, és a Lírában csak visszatérünk mindahhoz, ami előtte voltunk, akkor nem inspiráltak leszünk, hanem unalmasak és unottak. Ha viszont átéljük a Káoszt, alámerülünk benne, engedjük, hogy átcsapjon felettünk, akkor van rá esély, hogy a hullámokból új emberként kiemelkedjünk, és újra lenyűgözve és csodálattal tekintsünk az Életre. A Csend ritmusában pedig megtalálhatjuk a harmóniát, békét, nyugalmat.

Fejér Péter, 2021. december 21.

Közzétéve: Fejér Péter

A 5Rhythms teacher living in Budapest, Hungary.

%d blogger ezt szereti: