Élőzenés tánc

Frissítés!
A szigorúbb járványügyi intézkedések miatt ezt az eseményt elhalasztjuk.

Élőzenés szabad tánc a szabadban

Gellért hegy, a Cerka-firka játszótér mellett
2021. március 12. péntek, 16:30-tól kb 18:30-ig

Kemény Márton és Papp Gergő zenél majd nekünk dobokon, gitárral és mindenféle egyéb hangszerekkel. Az adott pillanat hangulatából improvizálnak, mi táncolunk és ők inspirálnak minket, mi inspiráljuk őket…
A keretet megadja és a mozgást facilitálja: Fejér Péter

A helyszín a szokásos Gellért hegyi táncok helyszíne lesz a Cerka Firka játszótér közelében.

Az esemény adományos, kirakunk majd egy dobozt. Javasolt adomány: 2500 Ft

(A borítóképen Marci és Gergő láthatók, a Dömörkapu Rengetegben készült pár éve.) 

Az egyik élőzenés foglalkozást az egyik résztvevő így írta le:

“Láttam, hogy mindenki úgy táncol, ahogy épp esik, mások néha hatalmasat sóhajtanak/ásítanak, szóval akármit csinálok, biztos, hogy nem én leszek a legfurább a társaságban. Azt éreztem, hogy csinálhatok bármit, nem lesz ciki. Ez az érzés akkor lett egyre erősebb, amikor kezdett gyorsulni a zene, és legalább egy kicsit emlékeztetni arra, amit az ember egy igazi buliban hall. Innentől kezdve az egész óra csak egy bulira hasonlított abban, hogy nem voltak feladatok, nem voltak instrukciók, csak szünet nélküli, egyre gyorsuló zene volt, és mindenki táncolt, ahogy gondolta. És egy idő után nekem se kellett már gondolkoznom, hogy mit csináljak, megindult minden magától. Na és itt következett az élmény, amire mindenki vágyik, de nagyon nehéz megélni, és nem túl gyakori, hogy egyáltalán megkísérelnénk eljutni ide pusztán zene és tánc segítségével, de alkohol vagy egyéb szer fogyasztása nélkül.

Ez az az állapot, amikor az ember teljesen feloldódik abban, amit csinál, de úgy, hogy közben teljesen tudatában van a szituációnak és saját magának is, és élvezi az egészet és örül neki és felszabadult.

Nyilván bénán vagy nevetségesen néz ki kívülről, de nem érdekli, mert belülről annyira jó az egész. Elképesztő mennyiségű szépséget és erőt talál az ember saját magában. Egyszerre érzi azt, hogy ki van kapcsolva minden, nincsenek gondolatai, csak úgy táncol, de közben azt is, hogy mindennél élesebb fókuszban van a jelen pillanat.

Aztán egyszercsak az egyik dobos leteszi az ütőhangszerét és elővesz egy klarinétot. Belassul a zene és vele együtt a táncolók mozdulatai is. Egyre többen ülnek, majd fekszenek le, a ritmus egyre kevésbé uralkodó, átadja a helyet a dallamnak. Halkul, aztán megszűnik. Belül az a bizonyos élményérzés is változik, de az nem szűnik meg. Még nagyon sokáig nem szűnik meg az óra után sem.” (Gyulai Bence)