A tánc, mint radikális világformálás

Részlet Kimerer LaMothe PhD cikkéből (a cikk a Psychology Today-ben jelent meg). Fordította: Fejér Péter. Banner: Vladimir Pustovit, Creative Commons licensz.

Meg kell mindannyiunknak találnunk a táncost magunkban, és a táncot abban, amit csinálunk. Szükségünk van a lélegzésre ahhoz, hogy mozogjunk, és a mozgásra ahhoz, hogy lélegezzünk, és érzékeinkkel éreznünk kell a testünket mozogni. Ha ezt tesszük, akkor képesek leszünk gondolkodni és érezni olyan módon, mely nem távolodik el a földhöz kapcsolódó, földből származó testünktől. Így cselekvő részeseivé válhatunk a világ megváltozásának.

Táncolj az Univerzum benned megvalósuló részéért

Mi emberek, mindannyian test és tudatosság vagyunk. Mindannyian egy kicsi darabjai vagyunk az univerzumnak. Az az energia, ami az univerzumot alkotja bennünk élővé válik, mi vagyunk az élete, rajtunk keresztül él. Ez az élet kifejezi magát minden mozdulatunkban. Minden mozgás, amit megteszünk, az alakítja ezt az energiát, formát ad neki és útjára indítja.
A tánc játék azzal a mozgással, ami minket alkot. A táncon keresztül gyakoroljuk az érzékszerveink használatát, hogy észleljük azt, ahogy ez a mozgás létrehoz minket, és ahogy a mi mozgásunk az energiának való formát adás közben szintén létrehoz minket. A tánc játék ezzel a mozgással és energiával, mely lehetővé teszi, hogy felfedezzük és eddzük azt a képességünket, hogy létrehozhassuk saját mozgásunkat – azt a mozgást, mely összhangban van a mi egészségünkkel és jól-létünkkel. A táncolás során megalkotjuk magunkat. Azzá válunk, akik valójában vagyunk. Azok vagyunk, amit gondolunk, amit érzünk és amit csinálunk.
Amikor táncolunk, azt nem az “énünkért” tesszük, és nem is azért, hogy dicséretet kapjunk másoktól. Azért táncolunk, hogy tudatosan részt vegyünk annak a megalkotásában, ami van, úgy, ahogy az épp megtörténik bennünk. Azért csináljuk, hogy lehetővé tegyük az univerzumnak, ami mi vagyunk, hogy éljen rajtunk keresztül.
Amikor táncolunk, akkor a testi valónkban megtaláljuk azokat a gondolatokat és motivációkat, melyre szükségünk van ahhoz, hogy a minket érintő társadalmi, pszichológiai és környezeti ügyekre kreatívan és építően tudjunk reagálni. Megtehetjük ezt a reakciót, mert figyelmesen jártunk el. Figyelmesen jártunk el, mert érezzük, hogy milyen az, testi lénynek lenni. És ezzel a tudással megkapjuk a legbiztosabb morális iránytűt.

Gyakorold a táncot szűken, de értsd tágan

Általában, amikor táncot kezdünk tanulni, akkor egy technikával kezdünk, vagy egy tanárral. Egy adott technika gyakorlatai segítenek abban, hogy a figyelmünket egy bizonyos mozgástartományra fókuszáljuk, ezzel gyorsítva a lehetőségeink tudatosulását, és segítenek abban, hogy az energiánkat ide irányítsuk.
A tánc ugyanakkor végtelen. Végtelen mintázatai vannak az érzékelésnek és reagálásnak még egy testen belül is. A tánc során gyakoroljuk azt a képességünket és hajlandóságunkat, hogy játsszunk azokkal a mozgásokkal, amik vagyunk, és felfedezzük, hogy mire vagyunk képesek. Ez a játék jelentheti azt is, hogy új mozgásokat kreálunk, vagy megtestesítjük egy adott technika mozgásait olyan teljesen, hogy azok sajátunkká válnak. Bárhogy is legyen, a forma nem mértéke a táncnak, csupán egy eszköz, mely segít nekünk megtalálni azt a táncost, aki mi vagyunk, és a táncot mindabban, amit csinálunk.

A mozgás minden akadályát fogadd örömmel…

mint egy lehetőséget, mely jobb táncossá tehet

Amikor táncról beszélek, az egyik leggyakoribb kérdés azokhoz szokott kapcsolódni, akik korlátozva vannak a mozgásban, betegség, bénultság vagy egyéb ok miatt. Ők hogyan táncolhatnak?
Azt szoktam válaszolni, hogy a tánc kreatív mozgás. Minden emberi lény, aki akár csak egy kicsit is tud mozogni, aki tud lélegezni, pislogni, vagy a kisujjával integetni, és megvan benne a vágy, hogy mozogjon, az tud játszani azokkal a lehetőségekkel, amit a mozgás megnyit. Létre tudja hozni, meg tudnak benne valósulni az érzékelésnek és az arra való reakciónak új mintázatai. Meg tudja hívni az idegrendszeri hálózatát arra, hogy új kapcsolatokat létesítsen. Amikor ilyen módon mozgunk, akkor megnyitjuk az utat a testünk kreativitása felé, egyben a gyógyulása felé. És ez maga a tánc.
Ugyanez vonatkozik azokra, akik valami sérülés miatt kerültek a partvonalra. Sok esetben azért sérülünk meg, mert valamelyik testrészünk – egy erős testrész – több terhet cipel, mint kellene neki. A sérülés így egy lehetőség arra, hogy lelassítsunk, és figyeljünk jobban az érzékelésünkre, találjunk több szabadságot a mozgásunkban, több játékosságot, és így képesek legyünk mozgásba hozni nagyobb és dinamikusabb mintázatait az erőnknek és mozgásunknak.
Amikor szélesen értelmezzük a táncot, akkor tudjuk, hogy bármi ami velünk történik – kellemes vagy sem – lehetőséget ad nekünk a tánc élményének elmélyítésére és a képességeink fejlesztésére.

Tartsd életben a szenvedélyt

Ahogy eltöltesz időt azzal, hogy egy új módszert vagy stílust megtanulj, egy idő után az újdonság ereje eltűnik, a lelkesedés elhalványul. Egyszer csak a mozgások, melyek valaha élettelik voltak rutinná válnak. Már nem produkálják ugyanazt az élményt. Fokozatosan és elkerülhetetlenül megjelennek a cikk elején felsorolt értékek, egyre erősebben kezdjük az elménk erejét a testünk irányítására használni vagy egyszerűen elfog a vágy, hogy leüljünk.
Mi emberek nagyon jók vagyunk szokások kialakításában. Nagyon jók vagyunk abban, hogy beleragadjunk a szokásainkba, azokba is, amit mi magunk hoztunk létre – még akkor is, amikor táncolunk. És mégis, a tánc a leghatásosabb erőforrásunk a testi érzékelésünk tudatosságának életre keltéséhez, mely előhozza a kreativitásunkat. Ahogy a mozgás lehetőségeivel játszunk, kinyílunk az életet lehetővé tevő áramlatok számára, melyek bennünk áramolnak, és amelyek folyamatosan keresik a lehetőséget, hogy új formákban mutatkozzanak meg.
Úgyhogy, amikor táncolunk, csak rajtunk múlik, hogy életben tartjuk-e a szenvedélyünket,
 hogy visszatérünk-e a légzésünk üteméhez, hogy összekapcsolódunk-e azokkal a mozgásokkal, amik minket alkotnak, hogy kinyitjuk-e magunkat az univerzum rajtunk keresztüláradó energiáinak.

Ott van a táncos mindannyiunkban és mindaz, amit csinálunk, tánc. Amikor megtaláljuk ezt a táncoló energiát, akkor megtaláltuk a létező legerősebb erőforrást, amivel felmérhetjük a hatását mindannak a mozgásnak, amit életünk bármely területén végzünk, amivel megérthetjük és együtt érezhetünk azzal a fájdalommal, amit magunkban és másokban keltünk, és amivel megérezhetjük, hogy hogyan mozoghatunk olyan módokon, mely gazdagítja az életünket, az emberi közösségünket, ezen a bolygón.

Ha mi emberek túl akarjuk élni a 21-dik századot, akkor ez kötelességünk.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google photo

You are commenting using your Google account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s